Linkek

Benyovszky család

Mezőberény

Mezőberény lap.

OPSKK. Múzeum

M.berény térkép

Békési kistérség

B.Valéria blogja

Körösi Mihály

Bátszimotor

Babinszky János.

Aranykoszorús esztergályosmester.


Született 1882-ben Mezőberényben. Iskolai tanulmányainak befejeztével Békéscsabán sajátította el mesterségét, azután az ország minden nagyobb városában dolgozott és  külföldön, Bécsben, Prágában és Berlinben tökéletesítette  tudását. Mint önálló mester 1905-ben telepedett le Békéscsabán. Munkáiért számos kitüntetésben részesült. A Faluszövetség békéscsabai kiállításán aranyérmet, a helyi iparkiállitáson iparkamarai oklevelet, a budapesti II kézmüvestárlaton aranyérmet, a békésvármegyei kiállításon keresk. Miniszteri díszoklevelet, a székesfehérvári országos kiállításon aranyérmet, az Országos Iparegyesületkiállításán ezüst díszérmet nyert. A budapesti III. kézművestárlaton Magyarország aranykoszorús mesterévé avatták. A világháborút mint 4-es honvéd küzdötte végig. Választotttagja a város képviselőtestületének, díszelnöke az Iparos Ifjak Művelődési Egyesületének,elnöke a Jókai műkedvelő gárdának és vezetőségi tagja a cserkész-szövetségnek.

Dr. Jeszenszky Pál.

Orvos.

Született 1896-ban Mezőberényben. Középiskoláit Békéscsabán, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. 1921-ben avatták doktorrá és azután a békéscsabai és gyulai közkórház segédorvosa volt. Orvosi rendelőjét 1923-ban nyitotta meg Békéscsabán és ugyanekkor orvosa lett a kerületi munkásbiztositó pénztárnak. A világháborúban az orosz, román és albán harctereken teljesített frontszolgálatot és 1918-ban mint egészségügyi zászlós szerelt le. Kitüntetése a Károly csapatkereszt. A román megszállás alatt hazafias magatartása miatt mint túszt internálták és Brassóban hat hónapig fogva tartották. Élénk tevékenységet fejt ki társadalmi és kulturális téren.

 

Nigrinyi János 

Okleveles gépészmérnök.

A békéscsabai villamostelep igazgatója Mezőberényben született 1878-ban. Középiskoláit Békéscsabán és Sopronban, műegyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Békéscsaba város épülő villamostelepénél kezdte meg mérnöki pályafutását, majd a Ganz-féle Villamossági Rt. szolgálatába lépett, később a zimonyi villamostelepet vezette, ahonnan 1915- ben hadbavonult és 1916-ban a doberdói harcokban olasz fogságba esett Hazatérte után 1919-ben nyomban igazgatója lett a békéscsabai városi villamosműveknek, amelynek teljesítményét az ötszörösére emelte és ma a békéscsabai telep szolgáltatja az egész országban a legolcsóbban a villamos áramot. Résztvett az 1928 évi amerikai Kossuth-zarándokúton és ez alkalommal értékes tapasztalatokat gyűjtött a newyorki, pittsburgi, clevelandi és különösen a niagarai óriási telepeken. Jelenleg azzal a nagykoncepciójú tervvel foglalkozik, hogy a békéscsabai telepet a vármegye egész területét villamoserővel ellátó hatalmas központi teleppé alakítsa át. Tagja a vármegye törvényhatósági bizottságának, a város képviselőtestületének és összes kulturális egyesületeinek.

vitéz Mucsy Mihály

A Vitézi Szék hadnagya, hagyaték-gyámügyi jegyző.

1897-ben született Mezőberényben. Középiskoláit Déván végezte és Marosvásárhelyen nyert jegyzői oklevelet. Mezőberényben 1923-ban segédjegyző, majd közigazgatási jegyző lett, 1924-ben pedig hagyaték- és gyámügyi jegyzővé választották. A világháborúban 1915-ben hadbavonult, az olasz harctéren súlyosan megsebesült és mint 50 százalékos rokkant szerelt le. Kitüntetései: I. o. ezüst vitézségi érem, Károly-csapatkereszt és sebesülési érem. 1924-ben a kormányzó vitézzé avatta. Az általa megszervezett békési rendfenntartó osztagélén 1919-ben valóságos ütközetet vívott meg egy oláh bandával. A forradalom alatt a körösladányi csőcselék megtámadta az ottani uradalmat és a támadókat fivérével Mucsy Lászlóval, noha egész fegyverzetük mindössze két revolverből állott, sikeresen visszaverte. Járási vitézi hadnagy, a szécsánykerti és borosgyáni olvasókörök elnöke, a Békési Kaszinó tagja, levente főoktató.

Oláh Antal

Iskolaigazgató.

1885-ben született Mezőberényben. Középiskoláit Mezőberényben, a tanítóképzőt Kolozsváron végezte. Tanítói pályafutását a somogymegyei Hetesen kezdte meg,azután Gyomán külterületi tanító volt, 1924-ben pedig a füzesgyarmati ref. iskola tanítója, majd 1924-ben ugyanezen iskola igazgatója lett. A világháborúban 1914- től 1917-ig vett részt, a szerb harctéren harcolt. Kitüntetése a Károly csapatkereszt. Munkatársa a Tanitók Lapjának. A ref. presbitérium referense, az ifjúsági önképzőkör elnöke, az iskolaszék előadója, tanonciskolái igazgató, az iskolánkivűli népművelés vezetője és a cserkészcsapat védőelnöke.

Komlódy József

Nagybirtokos.

1875-ben született Mezőberényben és ott végezte iskoláit is. A világháború alatt 1914- től 1916-ig teljesített katonai szolgálatot. Az oláh megszállás idején gazdaságát teljesen kifosztották. Biharvármegye törvényhatósági bizottságának és Vésztő község képviselőtestületének tagja, levente alelnök, az úri kaszinó választmányi tagja, a vadásztársulat elnöke, a református egyház presbitere, a testnevelési bizottság tagja és a többtermelési liga tanácsadója.

Brücher József

Községi főjegyző.

1884-ben született Mezőberényben. Középiskoláit Késmárkon végezte, azután jogot hallgatott Kolozsváron, majd tanító lett Mezőberényben. Azután elvégezte 1908-ban Debrecenben a jegyzői tanfolyamot, 1909-ben mezőberényi segédjegyző lett, 1914-ben Köröstarcsán jegyző és 1918-ban ugyanott főjegyző. A világháború kitörésekor hadbavonult, a forradalmak és oláh megszállás alatt mint nyilvántartott túsz szerepeit. A község társadalmi életében vezető szerepe van. Elnöke az állami iskola gondnokságának, alelnöke a Közművelődési Egyletnek és a Kisbirtokosok Körének, ezenkívül a Mezőberényi Takarékpénztár felügyelőbizottsági tagja.

Biszkup Ferenc

Az ág. ev. egyház vezető lelkésze.

1891-ben született Ózdon. Középiskolai tanulmányait Pozsonyban végezte, úgyszintén a teológiai akadémiát is és 1914 óta lelkész, illetve vezető lelkész Mezőberényben. A világháború alatt a helyi helyőrségi kórházban teljesített betegápolói szolgálatot. Az Evangélikus Lap volt főmunkatársa. Tagja a községi képviselőtestületnek, elnöke az evangélikus egyházi iskolaszéknek, az önkéntes tűzoltóegyesületnek és az iparos dalárdának.

Fabók Ferenc

Ág. ev. Lelkész.

 1901-ben született Mendén. Középiskoláit Budapesten és Pozsonyban végezte, majd Budapesten bölcsészetet hallgatott. Pályafutása kezdetén Pilisen, Szarvason, Kondoroson és Mezőtúron működött mint segédlelkész egészen 1925-ig, amikor Mezőberényben lelkésszé kinevezték. Élénk irodalmi tevékenységet fejt ki, feltünéstkeltő társadalomtudományi cikkeijelentek meg a fővárosi lapokban és a vármegyében megjelenő lapoknak is munkatársa. A Nemzeti Kör elnöke és tagja a község összes társadalmi és kulturális egyesületeinek.

székelyudvarhelyi Gáspár István

Tb. szentszéki tanácsos, róm. kat. plébános.

1871-ben született Székelyudvarhelyen. Középiskoláit Gyulafehérváron, teológiai tanulmányait Nagyváradon végezte. Mint káplán, Zilahon, Békéscsabán, Nagyváradon és Békésszenttamáson működött, azután Mezőberénybe került, melynek 1911 óta vezető plébánosa. A bolsevizmus alatt a község irattárában levő jegyzőkönyv szerint halálra itélték. Tagja a község képviselőtestületének, a katolikus iskolaszék elnöke, tevékeny tagja a község kulturális egyesületeinek.

rézbányai Gozmány József

Anyakönyvügyi jegyző.

1884-ben született Mezőberényben. Középiskoláit Mezőberényben végezte, azután Nagyváradon államtudományi vizsgát tett, majd Nagybecskereken jegyzői oklevelet szerzett. Pályafutását Mezőberényben mint segédjegyző kezdte, később adóügyi jegyző lett, most pedig a község anyakönyvi jegyzője. A világháború folyamán a szerb harctéren harcolt. A forradalom alatt túsznak volt kiszemelve. A vármegyei jegyzői egyesület ellenőre, a római katolikus hitközség és iskolaszék világi elnöke.

Kaiser József

Katonaügyi jegyző.

Született 1883-ban Mezőberényben. Ott végezte középiskoláit is, majd Békéscsabán elvégezvén a jegyzői tanfolyamot, 1903-ban Mezőberény község szolgálatába lépett. 1918-ig főpénztári ellenőr, 1920-tól kezdve pedig katonaügyi jegyző lett. A forradalom alatt a községi főjegyzőt is helyettesítette. Választmányi tagja a Polgári Körnek és tagja a község egész társadalmi intézményeinek.

Magdó István

Polgári iskolai igazgató.

1886-ban született Hosszúfalun, középiskolai tanulmányait ugyanott, a tanítóképzőt Kolozsváron, a pedagógiumot pedig Budapesten végezte 1909-ben. Pályáját a veszprémi királyi tanfelügyelőségnél kezdte, majd Déván tanároskodott, 1913-ban pedig a lippai polgári leányiskola igazgatója lett. 1924. év óta igazgatója a mezőberényi polgári iskolának. Az oláh megszállás után Lippán elbocsátották állásából. A „Hétfalu” című irodalmi lapnak munkatársa volt. Elnöke a mezőberényi cserkész egyesületnek és levente egyesületnek, alelnöke az Arad-Békési iskolai körnek és a mezőberényi kaszinó választmányi tagja.

Dr. Oláh Ernő

Orvos.

1891-ben született Mezőberényben. Középiskoláit Kolozsváron, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. A világháború kitörésekor hadbavonult és az olasz harctéren harcolt. Kitüntetései: Ezüst vitézségi érem. Károly csapatkereszt és arany szolgálati érdemkereszt. Az Egyetértés Kör egyesület elnöke.

Piltz Mihály

Főjegyző

Született 1872-ben Mezőberényben. Középiskoláit Szarvason végezte és pályáját 1900-ban mint községi iktató kezdte meg Mezőberényben, ahol 1906-ban katonaügyi jegyző, majd főjegyző lett. A világháborúban a szerb és román fronton harcolt és később román hadifogságba esett. Kitüntetése: Signum Laudis. Háború után mint népfölkelő százados szerelt le. Tevékeny szereplője a helyi társadalmi és kulturális életnek

Rück Márton

Adóügyi jegyző

1900-ban született Mezőberényben. Középiskoláit Szolnokon végezte, azután 1918- ban Mezőberény község szolgálatába lépett, 1922-ben forgalmi adóhivatali főellenőr, 1923- ban aljegyző, 1919-ben pedig adóügyi jegyző lett. A község sportéletében és társadalmi életében élénk tevékenységgel vett részt.

Sértő Radits István

Református lelkész

1881-ben született Somogyviszlón. Középiskoláit Csurgón, teológiai tanulmányait Debrecenben végezte és 1907-ben Kolozsváron pappá szentelték. Ezután Szászrégenben lelkész lett, 1918 óta pedig Mezőberény vezető lelkésze. A háború alatt mint tábori lelkész teljesített szolgálatot. A nagyatádi Szabó István vezetése alatt állott kisgazdapárt egyik alapító tagja és főmunkatársa volt a párt „Magyar Lobogó” című lapjának. Szerkesztője volt a Szászrégenben megjelent „Marosvölgy” című lapnak, azonkívül több egyházi és néhány fővárosi lap munkatársa. A Casino volt elnöke, a református iskolaszék és a testnevelési bizottság elnöke.

Szabó Gyula Árpád

Nyug. polg. iskolai igazgató

1878-ban született Erzsébetvároson. Középiskolai tanulmányait Brassóban, a tanárképzőt pedig Déván végezte. 1898-ban polgári iskolai tanár lett, 1906-tól pedig, mint igazgató működött 1925-ig. amikor nyugdíjba vonult. Szerkesztője volt a helyi lapnak és tevékeny tagja az összes kulturális és társadalmi egyesületeknek.

Walter Jenő

Máv. Főintéző

1882-ben született, középiskoláit Rimaszombaton, a vasúti tisztképző tanfolyamot Budapesten végezte. Vasutas pályafutását Aradon kezdte, majd Kisújszálláson, Piskin és Békésföldváron teljesített szolgálatot, 1923 óta pedig a mezőberényi állomás főnöke. A nemzeti munkavédelmi intézmény vezetője és az Otthon Kör alelnöke.

Dr. Domanek Pál

Plébános (Békésszentandrás)

1887-ben született Mezőberényben. A teológia és a papnevelő tanfolyam elvégzése után mint békéscsabai káplán kezdte meg pályáját, majd a nagyváradi papnövelde tanára és később gyulai hittanár lelt. A világháború alatt Debrecenben végzett értékes kórházi szolgálatokat. Élénk publicisztikai tevékenységet fejt ki a vármegyebeli egyházi lapokban, az „Őrszem" felelős szerkesztője, régebben munkatársa volt a nagyváradi „Tiszántúl" című napilapnak is. Tagja a község képviselőtestületének, elnöke a Katolikus Körnek és a Szent István Társulatnak, a vármegyei Congregatio főmegbízottja, a Békésszentandrási Takarékpénztár igazgatósági tagja, a testnevelési bizottság tagja.

Dobozy János

Iskolaigazgató (Pusztaföldvár)

1878. évben született Mezőberényben. Középiskoláit Szarvason és Sepsiszentgyörgyön, a tanítóképzőt Sopronban és Losoncon végezte. Ezután Pusztaföldváron megválasztották községi tanítónak és itt 1903 óta állami tanító, 1923 óta pedig az állami elemi iskola igazgatója. Harmincéves szolgálati évfordulója alkalmából a kultuszminiszter elismerő oklevéllel tüntette ki. A világháborúban a szerb harctéren teljesített frontszolgálatot. Tevékeny részt vesz a község társadalmi életében. A Polgári Olvasókör tiszteletbeli elnöke, az OKH helyi fiókjának 25 éven át volt felügyelőbizottsági tagja és elnöke. Az iskolánkivüli népművelés helyi bizottságának elnöke. Ugyancsak huszonöt évig volt kántora a pusztaföldvári ev. egyháznak.

id. kisjeszeni Jeszenszky Károly

Evangélikus lelkész, helytörténész.

Liliomos, 1815. október 10. – Mezőberény 1898. szeptember 5. Mezőberényi evangélikus lelkész, helytörténész. Kisjeszeni Jeszenszky Sámuel liliomosi evangélikus lelkész és nagyjeszeni Jeszenszky Katalin fia. Iskoláit Liliomoson kezdte, azután 1823-tól Újverbászon, 1826-tól Mezőberényben (esperességi latin gimnázium), 1830-tól Selmecbányán, 1834-től Pozsonyban tanult. 1838-ban a jénai egyetemre iratkozott be. Egy év múlva hazajött és Aszódon lett segédlelkész. 1839-ben lelkésszé avatják Selmecbányán. 1840. augusztusában kerül Kuczián György mellé segédlelkésznek a mezőberényi tót evangélikus gyülekezetbe. 1841-től 1875-ig egyedül, 1875. augusztus 15-étől 1890. október 26-áig fiával, ifj. Jeszenszky Károllyal együtt szolgál. 1890. március 9-én, nyugdíjba vonulása alkalmából, Dr. Szeberényi Gusztáv bányakerületi evangélikus püspök a "Koronás Arany Érdemrend"-del tüntette ki. Sírja az egyházi temetőben található.

Halmi Ferenc, Sztarill

Színész.

Mezőberény, 1850. ápr. 5.–Bp., 1883. jún. 2.   1865-ben mint árva gyerek, Szilágyi Béla aradi társ.-ához szerződött. Velük játszott 1867-ig Gyulán, Marosvásárhelyen. 1868-ban Kocsisovszky Jusztin győri, 1869-ben Aradi Gerő szegedi és várszínházi társ.-ának volt tagja. 1873-ban szerződtette a Nemzeti Színház. Míg vidéken főleg énekes szerepekben játszott, addig a nemzet első színházában Szerdahelyi Kálmán szerepkörét örökölte. Szerepeiben a lágyabb és sötétebb színeknek, az eleganciának és természetességnek egyaránt helye volt. Játékában a finom könnyedség fanyar humorral párosult. Beszéde tiszta és érthető, mozdulatai élénkek, de természetesek voltak. Nem nagy terjedelmű hangjával varázslatosan tudott bánni, lírai és drámai volt egyszerre, a legszélsőségesebb érzéseket és indulatokat is árnyaltan tudta megszólaltatni. Felesége: Mindszenty Kornélia, leánya Halmi Margit volt.

Skolka András

Ág. evang. lelkész. tanár, tanító.

1778-ban született Liptó-Szent-Miklóson; atyját korán elvesztvén Pozsonyba került az evang. gymnasiumba, majd a debreczeni ref. kollegiumba; onnét külföldre ment és Schnepfenthalban a Salzmann nevelőintézetében nyert alkalmazást, hol 1799-ig tartózkodott; onnét Göttingába ment; ekkor Teschedik hívta meg a szorobsi gazdasági intézethez a természetrajz és technologia tanárának; hova 1800. nov. érkezett meg, hol 1803-ig maradt; ekkor rektor-professor lett Mezőberényben (Békésm.); míg végre 1809-ben uj-verbászi evang. lelkész lett, hol 1816-ban meghalt és jul. 22. temették el.

Bonyhay Benjamin                                                                 

 Ügyvéd, író, jegyző és megyei hivatalnok.

(Füzesgyarmat, 1805. október 11. – Mezőberény, 1885. szeptember 9.) Atyja Bonyhay Sándor református lelkész volt; a gymnasiumi s jogi tanfolyamot Debrecenben végezve letette az ügyvédi vizsgát; az 1824–1825. évet, a német nyelv elsajátítása végett Lőcsén tölté. 1826-ban, Békés megyében joggyakornok volt. 1827. Mezőberényben jegyzővé választatott; 1845 végén leköszönt hivataláról. 1846-ban a békés-bánáti református egyházmegyében előbb a gyomaendrődi, utóbb a gyulai kerületben iskolai felügyelőnek, 1848. május 9. megyei árvaügyi számvevőnek, 1849 tavaszán árvaügyi főszámvevőnek választatott meg. A világosi fegyverletétel után Mezőberénybe vonult vissza, s mint a békés-bánáti református egyházmegye tanácsbírája élénk részt vett a pátens elleni küzdelemben.

Bonyhai (Eiler) Mihály

Mezőgazdász, közgazdász.

Mezőberény, 1899. 12. 11. - Budapest, 1945. 02. xx   Szüleit (Eiler Ádám és Braun Magdolna) már a múlt század végén is a tősgyökeres evangélikus németajkú berényiek között tartották számon. Az elemi és polgári iskolai tanulmányait Mezőberényben végezte, a magasabb szintű gazdálkodás alapjait a szarvasi és/vagy a békéscsabai szakiskolában sajátította el. Érettségi vizsgát valószínűleg magánúton tett űBudapesten a huszas évek elején. 1923-ban iratkozott be a Budapesti Tudományegyetem Közgazdasági Karára, ahol 1928-ban szerzett mezőgazdász-közgazdász oklevelet. Még ebben az évben doktorált. Értekezésének címe: Mezőberény nagyközség fejlődése és jövője. A monográfia alapját is ez a disszertáció képezte, melyet később kibővített. A huszas évektől az egyik fővárosi vágóhíd vezetőjeként dolgozott. Nevét könyve megjelenése idején változtatta meg, tisztelete jeléül vette fel az egykori mezőberényi jegyző és irodalmár, Bonyhay Benjámin után a Bonyhai nevet. 1936-ban nősült, felesége Csomay Klára tanárnő volt. 1945 februárjában Budapest ostromakor szerzett sérülésébe halt bele.Legjelentősebb művei:Mezőberény monográfiája. Mezőberény, 1933-34

ORLAI PETRICS Soma

Festő.

(1822, Mezőberény - 1880, Budapest) Petőfinek, akiről több arcképet festett, rokona és jóbarátja volt. Eleinte írónak készült, 1846-ban Marastoni Jakab, 1847-től pedig Bécsben F. Waldmüller iskolájának növendéke. 1847 telén készült első kompozíciója, István király és az orgyilkos. Szabadságharci élményeit litográfiasorozatban rögzítette. Mezőberényben festette utolsó Petőfi-képét. 1850-től Münchenben Kaulbachnál tanult, 1851-ben festette - egy évtizeddel Székely Bertalan előtt - II. Lajos holttestének megtalálása c, képét. Később Debrecenben arcképfestésből élt. Rövid ideig Bécsben tartózkodott. Hazatérte után számos portrét, életképet és történeti kompozíciót alkotott (Zách Felicián, Vak Béla, Martinuzzi meggyilkoltatása, Czillei és Hunyadi, Ónodi gyűlés stb.) Milton leányainak tollbamondja az elveszett paradicsomot c. képének témája évtizedekkel megelőzte Munkácsyt. Petőfi Bolond Istók c. elbeszélő költeményéhez illusztrációkat készített. A hazafias célok tudatos művészi megjelenítése tette a reformkor jelentős alakjává. Egyik legszebb műve, megkapó lélekábrázolása Anyám c portréja. Kritikai tevékenységet is folytatott.

 

Vitéz Tóth Imre.

Rendőrbiztos.Mezőberény.

1881-ben Biharkeresztesen született. Nagyváradon végezte a gimnáziumot. A nagyváradi detektívtestületnél kezdte a pályáját, ahol a testület vezetője volt. Kecskeméten az Államrendőrségnél detektívfelügyelői rangban teljesített szolgálatot. 1925 óta működik Mezőberényben. 1914-ben hadbavonult, az orosz harctéren megsebesült. 1918-ban szerelt le. Kitüntetései, nagy ezüst vitézségi érem, két kis ezüst vitézségi érem, három bronz vitézségi érem, K.cs.k. és háborús emlékérem. 1923-ban avatott vitézzé. Nemesi előneve <dévaványai és dorcsai>.

Réti Csaba

Énekes (tenor)

Mezőberényben született 1936. nov. 11-én. Eredetileg testnevelő tanár szeretett volna lenni, 1955-ben végzett a kiskunfélegyházi Tanítóképző Testnevelési Szaktanítói Tagozatán (Testnevelési Gimnázium) még Réti József Márton néven. Osztálytársa volt Zsivótzky Gyula, későbbi olimpiai bajnoknak. 1953- ban felvették a Szegedi Nemzeti Színház énekkarába, ahová napi középiskolai elfoglaltsága mellett járt le énekelni. Ének tanulmányait a szegedi Zeneművészeti Szakközép Iskolában végezte 1955–1960 között. Az 1963-as év döntő változást hozott életében: a nemzetközi Erkel Énekversenyen tizenöt ország negyvenhat énekese közül bekerült az első három díjazott közé és még ebben az évben Vaszy Viktor magánénekessé nevezte ki . Az ő irányításával fejlődött töretlenül, tenoristáknál szokatlanul hosszú utat, karriert bejárva. Ekkor változtatta meg nevét Józsefről Csabára, lévén már egy híres Réti József nevű operaénekes a budapesti Operaháznál. Egy rövid pécsi kitérőtől (az 1971-72-es évadban a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt) eltekintve, mintegy negyven éven keresztül énekelt a szegedi társulat “örökös tagjaként”. Sajátosan szép színezetű hangja, muzikális előadásmódja különösen a romantikus hősök megformálását tette emlékezetessé. Főbb szerepei, melyeket a szegedi operajátszás aranykorában énekelhett el: Tamino (Mozart: A varázsfuvola); Herceg (Verdi: Rigoletto); Don Carlos (Verdi); Des Grieux (Puccini: Manon Lescaut); Don José (Bizet: Carmen); Turiddu (Mascagni: Parasztbecsület). Koncerten elénekelte a Hazám, hazámat, legendás oratóriuménekes hírében állt. Közvetlen, de nem könnyen barátkozó ember volt, remek humorérzékkel, szerette a vörösbort, érdeklődése messze túlterjedt az operán, a klasszikus zenén, szenvedélyesen szerette a színházat, polgári öntudattal premierbérletet vásárolt, és feleségével mindig megnézte más tagozatok bemutatóit is. Amikor közel másfél évtizede visszavonult, azt mondta: egy tenoristának, aki amorózóként lép fel, tudnia kell abbahagyni. Büszke volt fiára, aki egy másik hangfajban, baritonistaként a nyomdokaiba lépett. A Bájitalban együtt énekelhettek a színpadon.Művészi munkásságáért 1974-ben Liszt Ferenc-díjjal, 1987-ben érdemes művész címmel jutalmazták. Már betegségével küzdve még megadatott neki, hogy átvehesse Szeged városának egyik legrangosabb kitüntetését, a Dömötör-életműdíjat. Fia a deszki kórházból, a halálos ágya mellől rohant vissza a nagyszínházba, ahol a Kalózkaland egyik főszereplőjeként kellett szolgálatot teljesítenie. Réti Csaba úgy halt meg, (2009-ben) hogy közben fia a színpadon énekelt.

Bezzegh Gyula

Divatcipész és cipőkereskedő.

1906-ban Mezőberényben született. Cégtulajdonos dédapjától kezdve mind cipészek és csizmadiák voltak. Tradicionális elve a Bezzegh generációnak — mindig a legjobb anyagból a legszebb kivitelű készitményt adni. Bezzegh Gyula 1932-ben alapitotta vállalatát. Modeljeit saját maga tervezi és állitjuk, hogy kiváló művésze iparának. Ipari szaktudását Budapesten fejlesztette ki, hol 10 éven keresztül dolgozott különböző cipőszalonokban, miközben a cipészi továbbképző tanfolyamot is kiváló eredménnyel végezte el. Rendelésre készit minden igényt kielégitő férfi, női és gyermekcipőt, lovagló és tiszticsizmákat, továbbá sport és vadászbakancsokat. Üzletköre Mezőberényen kivül Budapest és környéke, Békéscsaba és Köröstarcsa. Foglalkoztat állandóan 1 segédet és 1 tanulót. 1937 óta a cipészek és csizmadiák szakosztályának elnöke, 1937-től az Ipartestület elöljáróságának és számvizsgáló bizottságának tagja. A cipésztanulók felszabaditó bizottságának öt éven át volt elnöke, a mezőberényi toronyőrség parancsnoka, a Légónak alkörzet vezető helyettese. 1932 óta besorozott katona. Nős. Felesége Bezzeg Margit- Piroska, fia Gyula.   ------- Kiegészítés: 1946-ban született Levente nevű fia.

Lux Jakab

Orvos.

Felka, 1822. 01, 19. - Mezőberény, 1876. 07. 05.  Középiskolai tanulmányait Eperjesen, Sárospatakon végezte. Pesten az orvosegyetemen tanult. 1848-ban, mint végzős orvostanhallgató belépett a honvédseregbe, ahol hadnagy alorvosnak nevezték ki. 1849-ben került ezredével Mezőberénybe, ide menekült a világosi fegyverletétel után is. Egy évig rejtőzött városunkban. Majd megválasztották községi orvosnak, 1851-ben foglalta el állását. Jelentős közéleti tevékenységet folytatott: megalapította Mezőberény Olvasó-Egyletét, 1868-ban javaslatára alakult meg a Békés megyei Orvos- Gyógyszerész Egylet, melynek első elnöke volt, foglalkozott a köztisztaság, a fásítás, az iskolai oktatás fejlesztésével.

vitéz Zsilinszky Emil.

Elemi isk. tanító. A daloskör vezetője, karnagya.

1895-ben Medgyesegyházán született. Békéscsabán végezte a gimnáziumot, Sopronban a képzőt.1915-ben nyert oklevelet. Az iskolából kikerülve hadbavonult, orosz és olasz harctereken harcolt. Kitüntetései: Signum Laudis kardokkal,Nagy ezüst vitézségi érem, K.cs.k., sebesülési érem és háborús emlékérem.1927-ben avatott vitézzé. Leszerelése után Medgyesegyháza és Bodzás községek nemzetőr parancsnoka volt a kommün kitöréséig.920 óta tanít Mezőberényben. A vitézek járási hadnagy helyettese, a Frontharcos Szöv. helyi csoportjának társelnöke, a Rokkantak ügyvezető igazgatója, leventeoktató. Az Iparos daloskör karnagya, az Otthon kör gondnoka, stb. Neje: Szrenkányi Karolin, gyermekei, Emil, Mihály és Emília.

 

 

 

Nagy Károly

Ref. lelkész.

N. János tanító, 1848-49. honvéd vadászfőhadnagy és Asztalos Julianna fia, szül. 1858. aug. 15. Református Kovácsházán (Csanádm.); a gymnasiumot Hód-Mező-Vásárhelyen, a theologiai tanfolyamot pedig Debreczenben végezte, azután egy évig esküdtfelügyelő s köztanító volt a főiskolában. Tagja volt az 1880-ban föloszlatott és kétszázéves multú diák tűzoltó-egyletnek s elnöke a szavallati szakosztálynak. A szépirodalmi körnek rendes tagja öt évig és az általa kiadott hirlapnak rendes munkatársa volt. 1881-ben Mezőberénybe (Békésm.) ment segédlelkésznek, és két év mulva ugyanott mint helyettes lelkész hetedfél évet töltött. Innét 1887. szeptemberben választotta meg rendes lelkésznek Református-Kovácsháza. Nagy küzdelem és fáradság között személyes gyűjtéssel hiveinek teljes fölszerelésű templomot és díszes lelkészlakot építtetett. 1900-ban választotta meg a makói egyház új-városrészi körlelkészének. 1895 óta a békésbánáti ev. ref. egyházmegye jegyzője, törvényhatósági bizottsági tag és városi képviselő. A makói függetlenségi s 48-as Kossuth-pártnak elnöke s mint ilyen, ünnepélyeken, népgyűléseken politikai szónoklatokat is tart.

 Prof. Dr. Lendvai L. Ferenc

Filozófus.

Mezőberényben, 1937-ben született. Iskolai tanulmányait előbb születési helyén, majd Pestszentlőrincen végzi 1944 és 1952 között. A Steinmetz Miklós Gimnáziumban érettségizik 1956-ban. A budapesti Eötvös Egyetem bölcsészkarán tanul 1956 és 1961 között, magyar-történelem-filozófia szakos diplomával zár.  A Budapesti Orvostudományi Egyetemen kap állást, itt tanítja filozófiára a hallgatókat tíz éven át. A pesti bölcsészkarra 1971-ben tér vissza, adjunktus, majd docens, 1988-tól másodállásban. Ugyanis 1987-ben elfogadja az MTA Filozófiai Intézet meghívását, ott tudományos igazgatóhelyettes (a poszt fönnállásáig), majd tudományos főmunkatárs. A Miskolci Egyetem bölcsészeti karán főállású docens 1992-től, majd egyetemi tanár 1995-től, emeritus professzor 2007 júliusa óta. Eközben 1993-tól egy évig megbízott, majd 2001-ig kinevezett tanszékvezető a Filozófiai Tanszéken. Filozófiatörténettel, történelem- és kultúrfilozófiával, így a magyarországi protestantizmus és a magyarságtudat hagyományainak feltárásával, ezen belül Karácsony Sándor és Lukács György munkásságával foglalkozik. A hetvenes-nyolcvanas években jelentős szerepet játszott a marxista-keresztény párbeszédben is.
Egyetemi oktatómunkája mellett részt vett a középiskolai filozófiaoktatás tananyagainak kidolgozásában és a filozófia népszerűsítésének munkájában is - nem véletlen, hogy nevét legtöbben a Nyíri J. Kristóffal közösen írt, A filozófia rövid története, valamint a A gondolkodás története című könyv miatt ismerik.

Önéletrajz.

Mezőberényben, egy Békés megyei községben (ma város) születtem, ahol apám, dr. Leimdörfer Imre ügyvéd volt, anyám, Soós Róza Emilia pedig a Zöldkereszt fővédőnője. Bár apám a visszaemlékezések szerint jó ügyvéd volt, az idők rosszabbodásával egyre silányabb ügyeket kapott. Ugyanis bár református család voltunk, ő zsidó származású volt. Előbb be is sorozták egy zsidó munkásszázadba (szerencsére a hátországban); utóbb azonban egy – mai szemmel tragikomikus – jogi vita azzal zárult, hogy nem tekinthető zsidónak, s így a német megszállásig már békén hagyták. Akkor viszont letartóztatták mint a helyi szociáldemokrata mozgalom résztvevőjét, több elvtársával és barátjával együtt, akik jórészt német származású parasztemberek voltak. Az internálást túlélhette volna, azonban valakinek alkalmasint szemet szúrt, hogy a táborban egy zsidónak minősíthető személy tartózkodik, így kiemelték onnan és Auschwitzba deportálták, és onnan nem tért vissza.


Ferenczy Zoltán

Ev. lelkész.

1919. december 17-én született Mezőberényben. Családja és gyülekezete körében lelkileg mély benyomások érték, ezért már gyermekkorában elhatározta, hogy lelkészi pályára készül. A Fasori Evangélikus Gimnázium diákjaként nagy hatással volt rá vallástanára, Sólyom Jenő. Gimnáziumi évei alatt a Magyar Evangéliumi Diákszövetség táboraiban tölti a nyarakat Tahiban. Ebben az időben vált mindennapi olvasmányává a Biblia.
    A soproni teológiai fakultáson 1938-ban kezdte meg tanulmányait. Raffay Sándor püspök szentelte lelkésszé 1942-ben. Segédlelkész volt Cegléden, Budavárban, Kelenföldön, és a Fébé Diakonissza Egyesületben. Többek között Sréter Ferenc, Danhauser László, Ordass Lajos és Scholz László voltak a principálisai, akiknek a hatása egész életében elkísérte. 1948-49-ben, Svédországban ösztöndíjasként tanulmányozhatta a skandináv teológiát. Hazatérve újra több gyülekezetben segédlelkész, majd Rákoskeresztúrra kerül, ahol másodlelkészi szolgálatot végez a rákoshegyi filiában egészen 1986-ban történt nyugdíjba vonulásáig.

Dr. Ormóshegyi Magdolna

Gyermekradiológus.

Ormóshegyi Magdolna 1924-ben született Mezőberényben. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott kezdte 1943-ban, majd két szemeszter után a Szegedi Egyetem orvosi fakultására ment át, ahol 1950-ben szerzett diplomát. 1950-57 között a Borsod Megyei Kórház gyermekosztályán dolgozott, és 1954-ben gyermekgyógyászatból, majd később tüdőgyógyászatból szerzett szakvizsgát. Az elsők között volt, akik Borsod megyében megszervezték a tuberculosisszűrést, illetve a BCG vakcinálást. Ezzel a tevékenységével hozzájárult ahhoz, hogy a tuberculosisos betegek száma jelentősen csökkent a megyében. A gyermekpulmonológián kívül mindig érdekelte a radiológiai diagnosztika, különös tekintettel a gyermekradiológiára, így 1970-ben radiológiából is szakvizsgát szerzett. 1968-tól kezdődően a megyei kórház I. számú gyermekosztályán dolgozott, ahol a radiológiai részleget vezette, így a megszerzett gyermekgyógyászati és pulmonológiai klinikai tudását jól kamatoztathatta a diagnosztikában is. Számos olyan módszert vezetett be a röntgenrészlegen, amely abban az időben újdonságnak számított, nagy gondot fordított a beteg csecsemők és gyermekek biztonságos vizsgálatára (rögzítés, sugárvédelem). Újdonságnak számított abban az időben a mindennapos klinikoradiológiai konzultáció is, amelyet elősegített az a tény is, hogy férje, Velkey László a gyermekosztály osztályvezető főorvosa volt. Ormóshegyi főorvos asszony 1986-ban vonult nyugdíjba, de hosszú éveken át részállásban továbbra is rendelkezésre állt a konzultációs és sürgősségi diagnosztikai munkában. A későbbiekben betegsége már akadályozta ebben, de az osztály által szervezett találkozókon továbbra is részt vett. 2006. október 28-án ünnepeltük a gyermekegészségügyi központ és a gyermekradiológiai osztály 30 éves, valamint a röntgenintézet 20 éves évfordulóját, amelyen örömmel vett részt, s ahol megkapta a Gyermekorvos Társaság elismerő oklevelét. Ennek azonban nem sokáig örülhetett, mert 2007. február 28-án örökre távozott közülünk.

 

Dr. Bak Mihály.

Orvos, fogszakorvos, szülész-nőgyógyász.

1904. 09. 01. –én született Körösladányban. A gimnáziumot Békésen végezte, majd a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karára járt. 1929-ben végzett, és azután megszerezte a fogorvosi szakképesítést is 1931-ben. Mezőberénybe 1937-ben került, és haláláig (1994. 11.25.) ott tevékenykedett. A 2. világháborút kórházvonatokon szolgálta végig, végigvonatozva Európa különböző részeit.  A városi orvostársadalom meghatározó személyisége volt. Nevéhez fűződik a városi szülőotthon létrehozása, az ártézi kutak fúrásának szorgalmazása, a védőoltások és szűrővizsgálatok bevezetése. A városi cigánytelepek felszámolásának is szószólója volt. Mindemellett aktív közéleti szerepet is vállalt, Mezőberény szellemi és kulturális felemelkedésének érdekében. A városi képviselőtestületnek is megbecsült tagja volt hosszú éveken át. Tudományos írásai nemcsak a magyar hanem külföldi szakirodalomban is megjelent. Mindemellett életéről és munkásságáról könyveket is írt.( Orvosok - sebesültek. Kórházvonaton a Dontól Dániáig  1987.   Emlékek és emlékeim Mezőberény egészségügyének múltjából 1988.)

 A város 2000.-ben szobrot állíttatott a tiszteletére.

Az adatok, a 2007-ben megjelent,  Mezőberényi Almanach c. kiadványból lettek kimásolva.(A könyv a könyvtár munkatársainak és a Könyvtárpártoló Alapítványnak a közreműködésével került kiadásra.)

Szemenkár Mátyás

Könyvkötö, könyv- és papirkereskedő.

1889-ben Békéscsabán született, róm kat. vallásu. Nős. Felesége Trnka Teréz, gyermekei Teréz, Margit, Mátyás, †Pál, Jucika, Erzsébet, Ilona, Pál és Magdus. Vállalkozását lakóhelyén, Mezőberényben működteti. Foglalkozik az összes iskolai cikkek, irószerek, könyvek eladásával és a könyvkötészet minden ágával. Községi könyvkötő. Üzletköre a megye területére terjed ki. 1915-től a 101-es gy. e. kötelékében teljesitette katonai kötelességét. Az orosz fronton esett át a tűzkeresztségen, hol nemsokára fogságba esett, honnan viszontagságos uton 1918-ban került haza.

Szabó Antal.

Tanár, iskolaigazgató, karvezető.

1910 - ben született Okányban. Elemi iskoláit Okányban, a gimnáziumot Békésen végezte.A tanítóképzőt Debrecenben, a tanárképző főiskolát Szegeden végezte, matematika - fizika szakon. Volt kántortanító, matematika-fizika szakos tanár, igazgatóhelyettes, igazgató, és a Megyei Művelődési Osztályon általános felügyelő is. Tanított általános iskolában és gimnáziumban is. Hosszú éveken keresztül vezetett könyvkötő szakköröket. Életének egyik meghatározója a zene volt. 1940-től, 60 éven keresztül vezette az Iparos Daloskört, melyben hegedült és csellózott is. Mindemellett alapítója volt a Berényi Népdalkörnek, és hosszú éveken keresztül egy vonósnégyessel is próbálták a zeneiséget fejleszteni Mezőberényben.

Egészen haláláig (2009. február 25 ) aktív résztvevője volt a mezőberényi kulturális és zenei életnek.

Oktatásügy kiváló dolgozója(3x), Szocialista kultúráért(3x), Mezőberényért Emlékérem, Pro Urbe kitüntetés, Mezőberényért kitüntetés.

Az adatok, a 2007-ben megjelent,  Mezőberényi Almanach c. kiadványból lettek kimásolva.(A könyv a könyvtár munkatársainak és a Könyvtárpártoló Alapítványnak a közreműködésével került kiadásra.)

 

Fejérváry Miklósné szül. Kárász Karolina

A falualapító horgosi és szentpéteri Kárász Miklós dédunokája – Kárász Karolina (1810–1890) – Kárász III. Miklós és báró Wenckheim Henrietta házasságából született 1810- ben Mezőberényben. Kárász Karolina 1845. július 19-én Pesten lépett házasságra románfalvi Fejérváry Miklóssal. az esküvőt követően pedig a váci, családi birtokon éltek. A házassági hozománnyal pedig terjedelmes birtokuk lett Köröstarcsa és Mezőberény között. 1846-ban Pesten Miklós fia, 1847-ben Vácott Celesztina leánya született. Az 1948/49 utáni politikai problémák miatt a családfő döntése szerint – a vagyonuk felszámolása után -  elhagyták az országot. Kisebb európai kitérőt követően 1852. június 8-án szálltak partra Amerikában, New Yorkban. A családfő az Iowa állambeli Devenportot választotta letelepedésük helyéül.. Ide együtt, 1853. május 13-án telepedtek le és a vásárolt birtokon hozzáfogtak az építkezéshez. 1854. október 1-jén beköltöztek az újonnan épült kastélyba. Kárász Karolina nagy műveltségű, szigorúan vallásos, de szellemes hölgy volt, életét átszőtte a rászorulók érdekében végzett adakozás és jótékonykodás, amit Magyarországon is gyakorolt. Folyamatosan támogatta a mezőberényi katolikus egyházközösséget, az ottani templom, iskola és plébániaépület építkezési munkálatait. Idős korában – 1888 ban – végrendeletileg megalapította a horgosi árvaházat. Végakaratának érvényesítése 1890. augusztus 27-én bekövetkezett halálát követően Celesztina leányára hárult.

A mezőberényi templom 1886-ban készült el a mellette levő tanteremmel és lelkészlakkal. A leánya 1912-ben emléktáblát állíttatott a templom szentélyében, melynek felirata jelzi, hogy a templom építője a megboldogult édesanyja.

 

Fejérváry Celesztina.

1849 december 25.- 1937. október 28.

A Fejérváry család második gyermeke Vácott született és már kisgyermekkorától kezdve Amerikában élt családjával. Celesztina az édesanyjától örökölt vallásos érzületű hölgy volt, és a zene kedvelése folytán a davenporti Szűz Mária katolikus templomba járt orgonázni. 1883-ban már Celesztina indítványozására megalapították a három város vezető zenei klubját is, a Zenésztanulók Klubját, ahol a műsorokat Celesztina mellett egész idényben három úr, D.C. Garett, Robert Smith, és Marcus Curtius Smith szervezték. Celesztina a szüleivel együtt élt a kastélyban, és minden idejüket kitöltötte a jótékonysági szolgálataik körüli tevékenység. Aztán 1890. augusztus 27-én Celesztina elveszítette édesanyját. Édesanyja halálát követően Celesztina 1893-ban Europába utazott, és Belgiumban a királyi udvar festőjétől Gouido Renetől egy Raffaelló festménymásolatot vásárolt ajándékul oltárképnek a davenporti Szűz Mária templom részére, ahol hosszú évekig az orgonán játszott. Celesztina később 1912-ben a davenporti Szűz Mária katolikus templom szentélyében emléktáblát is állíttatott, mely az édesanyja életének nagyságát hirdeti.  1895. szeptember 23-án édesapját, Miklóst is elvesztette.

A szülők halálát követően Celesztina az őseinek nemes cselekedeteit követve, úgy érezte édes nemzetéért odahaza többet tehetne, mint távol attól. Így 1900-ban, egymagában visszatért az őshazába, Magyarországra, és az édesanyja szülőhelyén Mezőberényben visszavásárolta a nagyszülei által bírt ingatlanokat. Mindenek előtt az akkor báró Vécsey Józsefné tulajdonát képező Wenckheim család uradalmi kastélyát, amely a XVIII. század végén copf-empire stílusban épült, és a hozzátartozó terjedelmes kertet. Aztán Celesztina e helyen élt hajadonan haláláig. Celesztina 1902-ben Davenport városának írott levelében a családi Fejérváry kastélyt és a körülötte levő 8, 91 hektár területű parkos erdőt a városnak ajándékozta azon kitétellel, hogy e területen városi parkot alakítsanak ki.   Celesztina felépítette az uradalmat Köröstarcsán, melyet édesapja emlékére Miklós majornak nevezett el. Itt 1926-ban egy római katolikus kápolnát, majd 1928-ban két-tantermes iskolát is felépíttetett, Celesztina e térségben mindenhol hatalmas vagyont fordított mások megsegítésére, például szegény gyerekek felruházására. Ő vásárolta meg Mezőberényben 1930-ban a Stefánia községi fiókintézete számára a Gyomai út 9. sz. alatti házat. Így Celesztina a megboldogult édesanyja által kitűzött nemes célú feladat végrehajtásához, minden lelki és anyagi erejét összeszedve e területeken összesen 506.744.32 arany korona áldozattal tett eleget a lelke megnyugvására. E terveinek valamennyi megvalósítását azonban a szeghalmi kastélyban akkor élő unokaöccsével Kárász II. István (1871 – 1951) közbenjárásával, annak segítségével tudta végrehajtani.    Celesztina végül 1937. október 28-án Mezőberényben hunyt el hajadonan.

Sírja Mezőberényen, az édesanyja Fejérváry Miklósné szül. Kárász Karolina által felépítetett templom kertjében található.

 Gerle Margit

 keramikus művész

Született mezőberényben 1949. január 7.-én. Általános iskoláit Mezőberényben végezte, majd a Tömörkény gimnáziumba járt Szegedre.. Főikolája :1968-1973: Magyar Iparművészeti Főiskola, kerámia szak, mesterei: Csekovszky Árpád, Jánossy György, Tölgyes Imre. Pályáját ipari formatervezőként kezdte, majd önálló keramikusművészként dolgozott. 1981-ben Finnországban, 1983-ban, 1986-ban, 1994-ben a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióban, 1985-ben a Római Magyar Akadémián, 1995-ben Spanyolországban dolgozott ösztöndíjjal. 1988: X. Országos Kerámia Biennálé II. díja; 1992: XII. Országos Kerámia Biennálé különdíja; 1996: Nemzetközi Kerámia Triennálé díja, Belgrád; 1997: Tavaszi Fesztivál különdíja; 2005: Ferenczy Noémi-díj. 1974-1975 között a szegedi Tömörkény Művészeti Szakközépiskola tanára. 1990-93-ban a Magyar Iparművészeti Főiskola Mesterképző Intézetében tanított. 1976 óta vesz részt a Szimpózium-mozgalomban, 1976-ban, 1977-ben és 1988-ban Siklóson, 1997-ben Lipótfán dolgozott. A kerámiára ruházott hagyományos kategóriákat szűknek érezve a természeti formák, a természetes anyagok és az erőteljes plasztikai alakítás ötvözésével az alkalmazott és autonóm művészet sajátos együtteseként építi életművét. Első pályaszakaszát a szabályosabb henger- és gömbformák ritmusos sorolása jellemezte, majd egyre inkább a stilizált növényi formákból - szirmok, levelek -, illetve a geológiai képződményekhez, a tektonikus mozgások kialakította alakzatokhoz hasonló tömbökből építkezik. A legegyszerűbb elemek egymásmellettisége és a belőlük kialakuló együttes összetettsége, a folytonos ismétlődés és eltérés, a mozgás és a nyugalom ellentétéből alakuló vibrálás révén művei mintegy a természetben végbemenő makro-, illetve mikrofolyamatokat modellezik.

 

Czakó József

Biológus, kutató mezőgazdász.

Czakó József a hazai és az egyetemes állattenyésztés kiemelkedő személyisége, kutatója, tudósa tudományszervezője, professzora és gyakorló szaktekintélye 1923. augusztus 25-én Mezőberényben született. Elemi és gimnáziumi tanulmányainak elvégzése után a Debreceni Gazdasági Akadémián, illetőleg annak jogutódjánál az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaság-tudományi Karának debreceni osztályán szerzett agrármérnöki oklevelet. A diploma megszerzését követően a Nagygyantói Tisza Lajos gazdaságában - katonai szolgálatra történt behívásáig - segédtisztként dolgozott. A háború befejezését után kísérleti és tangazdaságokban (Csoboka-puszta, Ohat, Hortobágy, Tata) dolgozott 1950-ig. Az Állattenyésztési Kutató Intézet 1949-ben történt megalakulásától a szarvasmarha-tenyésztési osztályon kezdte el kutatói működését. Az osztálynak 1960-tól vezetője volt, majd 1962-tõl az intézet tudományos igazgató-helyetteseként irányította, szervezte a hazai állattenyésztési kutatásokat, és közben maga is aktív kutató tevékenységet folytatott. 1972-ben egyetemi tanárrá nevezték ki a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Nevéhez fűződik a gazdasági állatok viselkedésének tudományos igényű megismerésére irányuló hazai kutatómunka megindítása. Kezdeményezője és vezetője volt annak a kutatócsoportnak, amelynek a tevékenysége nagyüzemi körülmények között elhelyezett gazdasági állatok viselkedésének széleskörű tanulmányozására irányult.  Akadémiai doktori értekezésében "Az ipari jellegű szarvasmarhatartás viselkedésbiológiai kérdéseinek vizsgálata" címmel foglalta össze több évtizedes kutatási eredményeit.  Szakmai tevékenysége európai léptékű volt. Munkásságáról az Európai Állattenyésztők Szövetségének kongresszusain, az Etológiai Világkongresszus plenáris konferenciáján, a Német Mezőgazdasági Tudományos Akadémia ülésein, a CIGR konferenciákon, az olasz Állattenyésztési Tudományos Tanács ülésein, és az általa szervezett nagy népszerűségnek örvendő konferenciákon számolt be.

Egészen 1990-ben bekövetkezett haláláig folyamatosan dolgozott.

 

 

Major Pál

Alispán, jogász, országgyűlési képviselő

Mezőberényben született Major Pál uradalmi adószedő (exactor dominalis) és Gyartsek Johanna fiaként. Keresztszülei ifjabb Tessedik Sámuel mezőberényi uradalmi mérnök (Tessedik Sámuel fia) és Szimonidesz Johanna voltak. Atyja báró Wenckheim József uradalmi számvevője volt. Már 12 éves korában teljes árvaságra jutott és rokonai gyámolították. Első tanulmányait a szülői háznál, a későbbieket a soproni iskolában, a jogi tanfolyamot a győri akadémián és a gazdasági tanfolyamot Magyaróvárt végezte. Soproni tanuló korában, tanulótársaival kirándulván, a város hegyei közt egy kies helyen a forrást magyar forrásnak nevezték, föléje szobrot állíttattak és ő «magyar kuti vármegyét» alakított az ifjak közt. Major az ottani magyar társaság titkára volt, 1836-ban a magyar kuti társaság alispánjává választotta; később a helytartótanács a társaságot feloszlatta és jegyzőkönyvét elvette. Fejlődésére nagy befolyással voltak az ország- és megyegyűlési termek. 1838-ban Pozsonyban Kossuth Lajos irodájában dolgozott. Az ügyvédi vizsga letétele után a magyaróvári főhercegi uradalomban kezdte pályáját mint törvénykezési tisztviselő. Mint a Szabadelvű Párt híve a Pesti Hírlapnak moson megyei rendes levelezője volt és élénk részt vett a protestáns egyház közgyűlésein. 1848-ban Moson megye árvagondnoknak, a főispán pedig táblabírónak nevezte ki, (ő volt az utolsó kinevezett táblabíró Magyarországon) 1848 végén. Csányi László párendorfi magyar táborában tábori biztosul nevezte ki és Görgey Artúr futárként küldte Pestre. Az osztrák sereg előnyomulásakor megyei állásától a császári hadaknak polgári biztosa által megfosztatott és utána visszavonultan élt ügyvédi pályáján. 1861-ben másodalispánná választatott, de még azon évben lemondott állásáról és ügyvédkedett. 1862-ben Német-, Franciaországban és Angliában utazott, 1865-től 1870-ig ismét Moson megye első alispánja, egyszersmind a megye gazdasági egyesületének alelnöke volt. A gazdaság terén szerzett érdemeiért ő felsége 1866-ban királyi tanácsosi címmel, 1870-ben a vaskorona-renddel tüntette ki és ez évben a magyar királyi földmívelési-, ipar- és kereskedelmi miniszterium tanácsnokává neveztetett ki. 1871-ben a moson megyei zurányi került megválasztotta országgyűlési képviselőjének. Elhunyt 1890. augusztus 13-án délután fél 6 órakor, örök nyugalomra helyezték 1890. augusztus 15-én délután az evangélikus hitvallás szertartásai szerint.

Joós Béla

Tanár, iskolaigazgató

(Baranya megye, 1912.04.15. - Mezőberény, 1986. 07. 29.) Felesége Szegedi Zsuzsanna, akivel 1939-ben kötött házasságot.  Elemi iskoláit édesapja, Joós Géza néptanítónál végezte, majd a soproni Tanítóképzőben szerzett diplomát. 1937. november 1-jén kinevezték a kereki tanyasi iskolába. Színielőadásokkal, sok más foglalkozással színesítették a tanyasi fiatalok, felnőttek életét. 1942-ben bevonult katonának. Orosz frontokon harcolt és fogságba esett.  1945-ben tért haza a hadifogságból. 1947-ben a kereki tanyasi iskolából, áthelyezték Mezőberénybe. Tanári képesítést szerzett, s az iskolák államosítása után, 1949-től nyugdíjazásáig az 1. Sz. Általános Iskola igazgatója volt. Sokat foglalkozott az óvodák korszerűsítésével is. Szabadidejében sokat és szívesen írogatott. A gyerekkor élményeit, a dunántúli falu szép emlékeit írta le legszívesebben. Tudományos dolgozatai nagyobb részét a magyarság helységneveinek megfejtése teszi ki. Elismer szaktekintély volt a város pedagógusainak körében.

Kitüntetései: Munka Érdemrend ezüst fokozata, Munka Érdemrend arany fokozata, Mezőberényért Emlékérem (1975) Legismertebb műve: A mezőberényi óvodák százéves története. Mezőberény, 1975.

Az adatok, a 2007-ben megjelent,  Mezőberényi Almanach c. kiadványból lettek kimásolva.(A könyv a könyvtár munkatársainak és a Könyvtárpártoló Alapítványnak a közreműködésével került kiadásra.)

Dr. Berényi Ármin

Jogász,ügyvéd.

Született Mezőberényben 1857 április 14-én. Főiskolai tanulmányait a szarvasigymnasiumban végezte (1866-1874). 1874-től 1878-ig a budapesti tudományegyetem jogikarának volt hallgatója. Jogtudori oklevelét is ott nyerte. Ügyvédjelölti gyakorlaton. Budapesten dr. Mezei Mór (a későbbi budapest—lipótvárosi országgyülési képviselő) ügyvédi irodájában volt. Ügyvédi vizsgáját Budapesten letévén, 1883-ban Gyulán nyitotta meg ügyvédi irodáját s az óta állandóan itt müködik. Politikai szereplését 1878-ban kezdte, amikor a gyomai választókerületben Irányi Dániel vezetése alatt Mezei Ernő hirlapiró mellett fejtett ki erős agitációt. 1882-ben, a megyei lapokban nagy hirlapi vitája volt atiszaeszlári vérvádból kifolyólag dr. Kovács István vármegyei főorvossal. A városi és vármegyei közügyekben tevékeny részt vett. Mint a békésvármegyei árvaszéknek tiszteletbeli ülnöke egy feltünést keltett ügyben előadói szerepet töltvén be, ennek befejeztével néhai Terényi Lajos főispán által vármegyei tiszteletbeli főügyésszé neveztetett ki. Mint a függetlenségi és 48-as pártnak egyik vezető férfia, szóval és írásban tántoríthatatlanul küzdött elvei érdekében. Gyulán függetlenségi programmal diadalhoz segitette Hajóssy Ottót. A világháboru idejében a hadigondozás érdekében lépett fel és hathatós tevékenységet fejtett ki, mint Gyula város hadigondozó bizottságának elnöke. A világháboru befejeztével, mint régi függetlenségi politikust őt választották meg a gyulai Nemzeti Tanács elnökévé.

Ponicsán Ádám. -------------További életrajzi adatok keresés és feltöltés alatt.

Tanító.

Született: 1895. 11. 16 Nagylajosfalva Anyja: Petricz Karolina. Felesége: Bartus Anna  Tanító, az eperjesi tanítóképző intézetben szerzett diplomát. Hosszú éveken át Mezőberényben tanított.

Elhunyt: 1973-ban.

Ponicsán Ádám Elek

Tanár,művésztanár, festőművész.

Született: 1922.05.07 Elhunyt: 1982.05.01 Születési helye: Terény                                             Gyermekei: Ponicsán Ádám, Ponicsán András Balázs, Ponicsán Ilona, Ponicsán Katalin Etelka, Ponicsán Zoltán Ádám          Apja: Ponicsán Ádám    Anyja: Bartus Anna                                       Művésznevén Terényi Ponicsán Ádám.
Békésen járt gimnáziumba, majd Miskolcon végezte el a Tanító képző főiskolát. Tanulmányai elvégzése után, a Kecskemét melletti borbáspusztai iskolában tanított 1941-1943. 1942-1944 a Magyar képzőművészeti Egyetem hallgatója. Egyetemi tanulmányait frontszolgálat, majd hadifogság 1945.II-1947.IX miatt nem tudta befejezni.
Tanított Mezőberényben 1948-1950, Békéscsabán 1951-, majd Szegeden az Ifjúgárdában volt nevelő, később a Tanárképző főiskolán docensként dolgozott. Innen ment a Vedres István Építőipari Technikumba tanítani.Tanítványai közt nagy népszerűségnek örvendett.                                                                                                                                                                Nemcsak festett, hanem szobrokat és kisplasztikákat is készített.(művei)

Ő készítette a mezőberényi Kettős Körös - híd lábánál álló, Petőfi emlékoszlop domborművét.

 

Dr Gschwindt András.

Villamosmérnök, egyetemi adjunktus

Születési hely, idő: Mezőberény, 1941. március 19.

Szülei: Gschwindt András és Tóth Etelka.

Tanulmányai: általános iskola, Mezőberény (1955); Szegedi Kis István Gimnázium, Békés (1959); Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Kar (1965) villamosmérnök.              Életút: Budapesti Műszaki Egyetem Villamos és Informatikai Kar (1965-) mérnök, adjunktus.   Tagja: a Híradástechnikai Tudományos Egyesületnek, a Magyar Asztronautikai Társaságnak.      Kitüntetései: Állami Díj (1986); Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (polgári tagozata) (2004) "a magyar űrkutatást, a korszerű rádióamatőr tevékenységet szolgáló több évtizedes tudományos és oktatói munkássága elismeréseként"; Bay Zoltán Díj (2008); Magyar Örökség Díj (2010).

Művei, kiemelkedő eredményei: Műholdas TV- és rádióvétel. Budapest, 1997.; A legelső magyar műhold megépítése. Masat-1 (2012)

 

Bereznai Péter

festőművész, tanár.

 Mezőberényben született 1955. február 7-én Bereznai Mihály és Adamik Ilona gyermekeként. 1971-1972 között a zebegényi Szőnyi István Szabadiskola diákja volt.Autodidakta. 1967-1971 között a Békéscsabai Képzőművészeti Kör tagja volt. 1973-1975 között a békéscsabai Dürer Nyomdában dolgozott kéziszedőként. 1975-ben Szentedrére költözött. 1975-től tagja a Vajda Lajos Stúdiónak. 1977-ben a Leninvárosi Kísérleti Műhelyben műanyag szobrokat készített. 1980-ban tagja lett a Szentendrei Grafikai Műhelynek. 1981-1990 között a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagja volt. 1988-1994 között a Zebegényi Szabadiskola grafikatanára volt. 1975-ben feleségül vette Szenes Beátát. Két gyermekük született; Tamás (1983) és Lilla (1988).

Kiállításai: Szentendre (1983) Békéscsaba (1986, 1988, 1995) Utrecht, Békés (1988)

 

Len­gyel Im­re

Matematikus, közgazdász

 Mezőberény­ben szü­le­tett 1954-ben. Egye­te­mi ta­nul­má­nya­it a JATE-n vé­gez­te, 1979-ben szer­zett ok­le­ve­les ma­te­ma­ti­kus dip­lo­mát. Szin­tén el­vé­gez­te a Marx Kár­oly Köz­gaz­da­ság­tu­do­má­nyi Egye­te­met, ahol 1986-ban ok­le­ve­les köz­gaz­dász dip­lo­mát ka­pott. 1986-ban lett tu­do­má­nyos ku­ta­tó a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Re­gi­o­ná­lis Ku­ta­tá­sok Köz­pont­ja bé­kés­csa­bai osz­tá­lyán. 1997-ben meg­ala­pí­tot­ta és tan­szék­ve­ze­tő­ként irá­nyí­tot­ta a Jó­zsef At­ti­la Tu­do­mány­egye­te­men szer­ve­ző­dő Gaz­da­ság­tu­do­má­nyi Ka­ron a Re­gi­o­ná­lis és Al­kal­ma­zott Gaz­da­ság­ta­ni Tan­szé­ket. A Jó­zsef At­ti­la Tu­do­mány­egye­te­men kap­ta ma­te­ma­ti­kus egye­te­mi dok­to­ri fo­ko­za­tát 1983-ban, a köz­gaz­da­ság-tu­do­mány kan­di­dá­tu­sa 1995-ben lett, 2003-ban pe­dig ha­bi­li­tált a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­te­men. Ku­ta­tá­si té­má­ja az el­múlt tíz év­ben fo­ko­za­to­san for­dult a re­gi­o­ná­lis és he­lyi gaz­da­ság­fej­lesz­tés, a ré­gi­ók ver­seny­ké­pes­sé­ge, há­ló­za­tok és klaszterek szer­ve­ző­dé­se té­ma­kö­rök fe­lé. Több mint más­fél száz tu­do­má­nyos köz­le­ményt írt, nyolc­van lek­to­rált pub­li­ká­ci­ó­ja je­lent meg. Az MTA Re­gi­o­ná­lis Tu­do­má­nyos Bi­zott­sá­gá­nak 1990 óta vá­lasz­tott tag­ja, 1999-től al­el­nö­ke. A Ma­gyar Re­gi­o­ná­lis Tu­do­má­nyos Tár­sa­ság ala­pí­tó­ja és el­nök­sé­gi tag­ja. A Ma­gyar Köz­gaz­da­sá­gi Tár­sa­ság Csong­rád Me­gye Szer­ve­ze­té­nek al­el­nö­ke.

Prof. Dr. Kaposi Márton

Filozófia professzor

1936-ban született Mezőberényben. A Szegedi Tudományegyetemen magyar-olasz szakon, azután az ELTE-n a filozófia szakon végzett. Negyvenhárom éven át oktatott filozófiát és esztétikát a két egyetemen; nyugdíjazása után is vállal még órákat. 1977 és 1995 között az országos Filozófiai Továbbképző Központ munkatársa, illetve lapja, a Filozófiai Figyelő szerkesztőségi tagja volt. Egyetemi doktori címet 1960-ban kapta, kandidátusi fokozatot 1978-ban, a habilitált doktorit 2000-ben szerezte meg. 1986-tól három éven át a Tiszatáj c. folyóirat főszerkesztője volt. Több mint százötven cikke és négy könyve jelent meg; ezek legfontosabb témái: az irodalmi realizmus problémái, a magyar-olasz irodalmi kapcsolatok, a reneszánsz kori filozófia, a huszadik századi esztétika, a filozófiai antropológia. Kitűntetései: A Felsőoktatás Kiváló Dolgozója (1984), Pedagógus Szolgálatért Emlékérem (2003).

Szabó Benjámin

Villamosmérnök.

Mezőberényben született  1932. 08. 20-án. Édesapja lakatos, édesanyja háztartásbeli. Négy éves korában a család jobb megélhetésének reményében Budapest akkori külvárosába, Pestszentlőrincre költöztek. Ott járt óvodába, majd iskolába. Pestszentlőrincen elvégezte a négy elemi iskolát és a polgári iskola első két osztályát. Ebben az időben édesapja a moziban is dolgozott és neki így szabad bejárása volt oda, ami nagyban tágította a látókörét. A II. világháború befejeztével a család visszaköltözött Mezőberénybe, és a polgári iskolát 1946-ban ott fejezte be. Ezután villanyszerelő szakmát tanult egy Mezőberényi kisiparosnál. 1950 januárjában kapta meg a „Segédlevelet”. Ezt követően Budapestre ment dolgozni, ahol jól keresett, mégis tanulni vágyott. Innen jelentkezett 1951 nyarán az akkor létező szakérettségi iskolába, mérnök szakra, Debrecenbe. Közben felvették az akkori un. Szovjet ösztöndíjas iskolába, amely szintén egy év volt. 1953 őszén került ki villamos mérnöki szakra az Ivanovói Energetikai Egyetemre Szovjetunióba. Az első két év elvégzése után központi döntéssel áthelyeztek a Moszkvai „anya” egyetemre, amely ezen a szakterületen ma is rangosnak számító szakképzést biztosít. Itt kapott villamos mérnöki diplomát 1958-ban.  1958 decemberétől az akkori Ajkai Erőmű villamosmérnökeként dolgozott. 1960 utolsó hónapjaiban felvetették, hogy vállalja el a vállalat megüresedett igazgatói feladatkörét. Először tiltakozott, hogy az egy más szaktudást igényel, később elvállalta. 1963- ban  felkérték, hogy vegyen részt, mint szakember a Villamos Energia Ipar irányítói munkájában, ez azonban az előzőnél kisebb fizetéssel járt. Mégis elvállalta és Budapestre költöztek. Közben elvégezte estin a Budapesti Műszaki Egyetem Gazdaságmérnöki szakát. 1976 január 1-el kinevezték az akkor alakult Paksi Atomerőmű Vállalat igazgatójának, amely majd üzemeltetni fogja az erőművet. Végül 1983 július 1-el az Országos Villamos - távvezeték Vállalat vezetését vállalta el

60 éves korában 1992-ben innen ment nyugdíjba. 2002- 2004 években nagy levéltári kutatással írt egy könyvet a magyar atomerőmű létesítéséről „ATOMKORKÉP” címmel. Jelenleg pedig az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület Szenior klubját vezeti.

Gál Károly

hegedűművész, tanár, koncertmester.

Mezőberény, 1939. június 19. – Miskolc, 2007. szeptember 25. Gál Károly apja műkedvelő hegedűs volt, a gyermek az ő hegedűjét próbálgatta először. Egy képzett cigányzenész tanácsolta, hogy taníttatni kell a fiút. Zenei tanulmányait 1949-ben a békéscsabai zeneiskolában kezdte, 1951-ben Békéstarhoson, majd 1953-tól a budapesti Zenei Gimnáziumban folytatta. 1958-ban felvették a Zeneakadémiára, ahol Katona Béla volt a tanára. Zenei tanulmányai mellett 1960-tól Tatán már tanított is a zeneiskolában. A főiskolán 1963-ban szerezte meg hegedűművészi–tanári oklevelét.

Tanára javaslatára Miskolcon, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában vállalt állást, és mivel a Miskolci Szimfonikus Zenekar is 1963-ban alakult meg, ennek az első koncertmestere lett. 1967-ben, amikor megalakult a Zeneakadémia Miskolci Tanárképző Intézete, főiskolai tanársegédi, majd 1979-től adjunktusi kinevezést kapott. 1972-ben megalakította a nevét viselő Gál Vonósnégyest, amelynek 1986-ig volt a művészeti vezetője. A Főiskolán 1980-tól docensi, majd 1987-től főiskolai tanárként dolgozott. 1982-ben – tanítványai kezdeményezésére és közreműködésével – megalakította a Reményi Ede Kamarazenekart, amelynek csaknem haláláig művészeti vezetője volt. 1989-től 2004-ig vezette a Vonós tanszéket.

Gál Károly kiemelkedő tanárszemélyiség volt, akinek a tanítványai az ország számos szimfonikus zenekarában, de még külföldön is játszanak és sok iskolában tanítanak. A Miskolci Szimfonikus Zenekar előadásain előfordult, hogy a szolgálatra kijelölt 26 hegedűsből 20 az ő tanítványa volt. Gál Károly szerepe meghatározó volt a zenekar fejlődésében, hangzásvilágának és játékkultúrájának egyre magasabb színvonalra emelésében, de ugyancsak fontos volt a szerepe a város zenei életének alakulásában. Nem „csak” zenekari muzsikus volt, szólistaként is fellépett, előadta a zeneirodalom nagy hegedűversenyeit is. Munkásságáért 1979-ben Miskolc városától Reményi Ede-díjat, 1995-ben pedig Pro Urbe Miskolc díjat kapott. A zenekartól 2005-ben vonult nyugdíjba. Alig két év múlva, 2007 őszén, hosszú, súlyos betegség után hunyt el. A Szentpéteri kapui városi temetőben nyugszik.(Wikipédia)

 

 

Dr.Ferencz Csaba

Egyetemi magántanár, űrkutató, villamosmérnök

1941- ben, Csíksomlyón, Székelyföldön született. Háború után elmenekültek Mezőberénybe, ahol felnőtt. Békésen érettségizett, majd 1964-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen villamosmérnöki oklevelet szerzett. Mint egyetemista megkezdte az űrtevékenység létrehozását Magyarországon. Megalakította a Műegyetem első űrkutató csoportját. 1965-ben már sikeres rádiós műhold megfigyeléseket hajtottak végre, s 1966-ban Közép-Európában elsőként sikerült megoldaniuk a meteorológiai műholdak felhőképeinek vételét. 1968-ban az ATS –3 műholdon keresztül Amerikával teremtettek trans-óceániai rádiókapcsolatot. Eközben aranygyűrűs egyetemi doktor lett a Műegyetemen. Kifejlesztette az első magyar műholdfedélzeti műszert, egy mikrometeroit detektor elektronikáját, amelyik az Interkozmosz –12 műholdon repült sikeresen 1974-ben.

1981-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia műszaki tudományok doktora. A Műegyetem habilitált doktora, címzetes egyetemi tanár. Eurómérnök, New York Academy of Sciences és a Magyar Mérnök Akadémia tagja. Az űrkutatás és a műszaki tudományok területén az elektromágnes és hullámterjedés elismert szakembere. Több mint 300 publikációja jelent meg

A magyar Szent Korona vizsgálatával a Korona 1978-as hazatérése óta foglalkozik négy mérnök társával együtt. Megállapításaik átalakították a Koronáról hagyományosan elfogadott szakmai ismereteket. Ők igazolták és publikálták először, hogy a Szent Korona nem egy görög és latin koronából, utólag összeszerkesztett „tákolmány”, hanem gondosan megtervezett és egyetlen műhelyben kivitelezett műalkotás.

Ebben a témában megjelent könyve: Ferencz Csaba: Szent István király koronája (Heraldika Kiadó, Budapest 2002.)

Varságh Béla Gyógyszerész

Mezőberényben született 1840. augusztus 30-án és meghalt Békéscsabán, 1925. október 29-én. Apja Varságh János vaskereskedő, édesanyja Márialaky Karolin. Iskoláit Mezőberényben, majd Szarvason végezte. 1867-ben szerzett diplomát. Ezt követően Borossebesen, Orosházán, Battonyán dolgozott, mint gyógyszertári alkalmazott. 1869-ben vásárolta meg a békéscsabai „Sas”-hoz címzett gyógyszertárat. A város első patikájának hatodik tulajdonosa volt. Az 1890-es években költözött patikájával a főtéren épített emeletes házába, mely ma is áll, továbbra is a „Sas” néven működő gyógyszertár található benne.

Gyógyszerészi pályájáról való visszavonulása után főképp kulturális ügyekkel foglalkozott. Elnöke volt a város összes iskolaszékének, tagja volt a városi és megyei képviselőtestületnek. Az ő tevékenységéhez fűződik a Békéscsabai Takarékpénztári Egyesület alapítása, melynek 53 évig volt igazgatója. Társadalmi tevékenységei közül említésre méltó a Békéscsabai Múzeum-Egyesület alapítása és vezetése, valamint személyes munkája a gyűjtemény szervezésében és az új múzeum létrehozásában.

1904-ben közéleti tevékenységének elismeréseként megkapta a Ferenc József Rend lovagkeresztjét. A háború alatt kifejtett munkásságáért II. osztályú Érdemrendet kapott.

Halála után, 1929-ben utcát neveztek el róla, mely később az Oláh István nevet kapta. Ma ismét Varságh Béla nevét viseli.

 

Bényi József

Kemendollár, 1928. április 28. – Budapest, 2000. május

Gyerekkorában Mezőberényben élt családjával, és iskoláit is itt végezte. MÁV pályamunkás gyermeke.  1948-tól a Magyar Nemzeti Bank előadója volt, 1950-ben belépett a Magyar Dolgozók Pártjába, MSZMP tag volt; a Pénzügyminisztérium főelőadója lett. 1952-ben befejezte tanulmányait az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, a következő évtől a Külügyminisztérium munkatársa. 1954 és 1957 között Pozsonybanalkonzul, 1961–1966-ban Genfben Magyarország állandó ENSZ-képviselő helyetteseként beosztott diplomataként dolgozott. 1970-ben befejezte a négy éves Politikai Főiskolát. 1970–1975-ben Rómábanés Valettában, 1979 és 1984 között Párizsban volt nagykövet, közben a Külügyminisztérium XI. Területi Főosztály vezetője csoportfőnöki beosztásban. 1985. február 1-jén mint a Külügyminisztérium V. Területi Főosztály vezetőjét külügyminiszter-helyettessé nevezték ki. Beosztásából 1990-ben felmentették, 1991-ig a Külügyminisztérium helyettes államtitkára volt. 1991-től a Magyar Hitelbank elnöke képviselője nemzetközi ügyekben.

Korom T. Kati

Mezőberény, 1953. szept. 2. Sz.: Tóth Károly tanár, Makra Ella népművelő. Ht.: Korom István. Gy.: Alexandra, Fatime.

T.: I. István Gimnázium, Kalocsa, Kirakatrendező és Dekoratőr Szakiskola, Bp., 1972-74, JGYTF, rajz-földrajz szak 1975-79. A főiskolán tanárai voltak: Kotsis Nagy Margit, Szathmáry Gyöngyi, Cs. Pataj Mihály, Lelkes István és Dér István. A főiskolán diplomamunkáját kerámiából készítette. Képzőművész táborokban fejlesztette a szakmai tudását.

Mh.: 1979-87 rajztanárként dolgozik iskolákban, kerámia szakkört vezetett gyerekeknek. 1987-től műhellyel rendelkező, önálló szellemi szabadfoglalkozású keramikusként figurális kerámia készítéssel foglalkozik. A körülöttünk levő elgépiesedett világgal szemben a humánus, humoros emberi dolgokat szeretné hangsúlyozni s ezeket munkáin keresztül emberközelbe, a lakásba bevinni. 1995-től bronz plaketteket is készít, felkérésre városok címereit (pl.: Villány, Kiszombor, Felsőszentiván, Gyulaháza, Wencheim család címere), portrét (pl.: svájci és svéd kutatók). Terrakotta, samottos anyaggal nagyobb méretű alakokon is dolgozik. A Móricz Zs. Ált. Iskolában kerámia szobra, a Madonna, van kiállítva.

Kiállítás: Egyéni: Szeged 1984, Gyöngyös 1989. Csoportos: Hajós 1982, 1985, Kalocsa 1982, Makó 1983, 1988, Kecskemét 1985, Békés 1985, Szeged 1986, 1987, 1989, Köln 1992, 1994, Hajós 1993.